Három biztos megoldás, amikor az idő elfogyott, a webshopok bezártak, a lelkiismeret viszont hangosan kopog.
Ha az ajándékvásárlást sikerült az utolsó utáni pillanatra hagyni, akkor nincs mit szépíteni a dolgon: most már nem rendelünk, nem várunk futárt, és nem hisszük el, hogy „karácsonyig ideér”. Ilyenkor jön az örök klasszikus: az összeválogatott finomság. Mert enni mindig kell, akkor is, ha az ember csalódott, akkor is, ha boldog, és akkor is, ha épp azon gondolkodik, hogy idén miért kapott már megint csokoládét. Egy kis sajt, valami kézművesnek tűnő lekvár, egy bor vagy pálinka, esetleg egy keksz, aminek a nevében van legalább egy francia szó – és máris kész az ajándék, ami legalább nem porosodik évekig a fiókban.
A második helyen, teljes joggal és minimális lelkiismeret-furdalással, ott az ajándékutalvány. Mozijegy, könyvesbolt, fürdőbelépő, „élmény”, amit majd egyszer biztosan beváltanak. Ez az ajándékok gyorsfőző tésztája: nem szép, nem különleges, de működik. Az ajándékutalvány azt mondja: „Gondoltam rád, csak nem eléggé ahhoz, hogy időben kitaláljak valamit.” Cserébe viszont a megajándékozott legalább maga döntheti el, mire költi, és ez már majdnem figyelmesség.
A bronzérmes, de szívhez szóló megoldás a fotóalbum. Igen, papíron, kézzel foghatóan, nem egy „majd átküldöm Messengeren” ígéret formájában. Ma már tényleg bárhol ki lehet nyomtatni pár óra alatt, és hirtelen minden közös nyaralás, elmosódott koncertfotó és túl sokszor megörökített macska értelmet nyer. Ez az az ajándék, ami bizonyítja: nem csak az utolsó pillanatban kaptál észbe, hanem volt múlt is, nem csak jelen pánik. És karácsonykor végül is ez számít.
